Tengerentúli Franciaország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A tengerentúli Franciaország (franciául France d'outre-mer) az európai kontinensen kívüli francia közigazgatású területeket jelöli. Ezek különböző jogi státuszú és az autonómia különböző fokaival rendelkező területek, noha mindegyik rendelkezik képviselettel a nemzetgyűlésben és a szenátusban (a francia parlament két házában). Lakosaik francia állampolgársággal rendelkeznek, és így részt vehetnek az elnökválasztásokon és az európai parlamenti választásokon. (Utóbbin a tengerentúli területek külön választókerületet képeznek.) A tengerentúli Franciaországhoz több atlanti-, csendes- és indiai-óceáni sziget tartozik, a dél-amerikai kontinensen Francia Guyana, számos Antarktisz-közeli sziget, és egy terület magán az Antarktiszon.

Csaknem valamennyi Európán kívüli, lakott francia közigazgatású terület tengerentúli régió vagy tengerentúli közösség státuszú. E két státusz jogilag és közigazgatási szempontok szerint is lényegesen különbözik egymástól. A tengerentúli régiók státusza azonos az európai Franciaország régióiéhoz. A francia alkotmány szerint a francia törvények és rendelkezések (a polgári és a bünteté törvénykönyv, a közigazgatási szociális és adózási jogok stb.) általában ugyanúgy érvényesek a tengeren túl, mint az európai régiókban, bár lehetnek a helyi igényeknek megfelelő eltérések. A tengerentúli régiókban nem lehet ezektől eltérni, a tengerentúli területeknek azonban jogában áll saját törvényeket hozni, kivéve bizonyos témákban (mint a honvédelem, a nemzetközi kapcsolok, a külkereskedelm, a fizetőeszköz, illetve a törvénykezés és a közigazgatás szabályozása). A tengerentúli területeket saját választott testületeik igazgatják. A francia kormány egyik tagja, a tengerentúli Franciaország minisztere felelős a tengerentúli területekért. Új-Kaledónia se nem tengerentúli régió, se nem tengerentúli közösség. A nouméai egyezség alapján sui generis (egyedi) státuszú.

A tengerentúli régiók[szerkesztés]

Franciaország és a tengerentúli Franciaország
Franciaország és a tengerentúli Franciaország
Népességváltozás
Év Népesség Vált. (%)  
1953 909 000 —    
1963 1 194 000 +31,4%
1973 1 475 000 +23,5%
1983 1 656 000 +12,3%
1993 2 028 000 +22,5%
2003 2 414 000 +19,0%
2013 2 691 000 +11,5%
2016 2 774 000 +3,1%
Az öt tengerentúli megye népessége 2 111 400 volt [1] 2016 januárjában. A tengerentúli közösségek népessége 660 000 volt(Saint-Pierre-et-Miquelon [2], Saint-Barthélemy [3], Saint-Martin [4], Polynésie francaise [5], Wallis et Futuna [6], Nouvelle-Calédonie [7]). A tengerentúli megyék és területek teljes népességét 2,774 millióra becslik.

A tengerentúli közösségek[szerkesztés]

A tengerentúli közösségek (franciául collectivités d'outre-mer) fogalmát a 2003. március 28-ai alkotmányreform hozta létre. Minden egyes tengerentúli közösségnek saját általános törvényei vannak.

  • Francia Polinézia (1946–2003: tengerentúli terület, 2003 óta: tengerentúli közösség) 2004-ben a "tengerentúli ország" megjelölést kapta (pays d'outre-mer), de az Alkotmánytanács tisztázta, hogy ez a megjelölés nem teremt új politikai kategóriát.
  • Saint-Pierre és Miquelon (1976–85: tengerentúli megye, 1985–2003: sui generis tengerentúli terület, 2003 óta: tengerentúli közösség). Bár hivatalosan a "tengerentúli közösség" státuszt kapta, Saint Pierre és Miquelont collectivité territoriale de Saint-Pierre-et-Miquelon néven nevezik, aminek a szó szerint jelentése "területi közösség".
  • Wallis és Futuna (1961–2003: tengerentúli terület, 2003 óta: tengerentúli közösség). Még mindig széles körben nevezik Wallis és Futuna területnek (territoire).
  • Saint-Martin: 2003-ban St. Martin és St. Barthélemy szavazói úgy döntöttek, hogy szakadjanak el Guadeloupe-től, és váljanak önálló francia tengerentúli közösséggé.[1]

2007. február 7-én a francia parlament meghozta azt a törvényt, amely tengerentúli közösség státuszt adott mindkét helynek.[2][3][4]

Tengerentúli területek[szerkesztés]

  • A francia déli és antarktiszi területek ('franciául 'Terres Australes et Antarctiques Françaises, rövidítve TAAF) Franciaország tengerentúli területe 1956 óta. JMára ez az egyetlen megmaradt francia tengerentúli terület. A 2007. február 21-ei 2007-224-es törvény szerint a vitatott fennhatóságú Indiai-óceáni francia szigetek a TAAF 5. kerületét képezik.

Különleges státuszú területek[szerkesztés]

  • Új-Kaledóniát 1946-tól a tengerentűli területek közé sorolták be. Az 1998-as nouméai egyezség alapján azonban 1999-ben különleges státuszt (statut particulier vagy statut original) kapott. Létrehozták az új-kaledón állampolgárságot, miközben párhuzamosan az itt élők megtarthatták francia, és ebből eredően EU-s, állampolgárságukat is. Megkezdődött a hatalmi jogok átadása is Új-Kaledóniának, és ez a folyamat 15-20 évet vesz igénybe.[5]
  • A Clipperton-sziget (franciául Île de Clipperton vagy Île de la Passion) néhány négyzetkilométer területű lakatlan korallsziget 1280 kilométerre délnyugatra a mexikói Acapulcótól. A francia kormány közvetlen rendelkezése alá tartozik, felelőse a tengerentúli Franciaország minisztériuma.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. French Caribbean voters reject change”, Caribbean Net News, 2003. december 9.. [2009. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. február 9.) „However, voters in the two tiny French dependencies of Saint-Barthélemy and Saint-Martin, which have been administratively attached to Guadeloupe, approved the referendum and are set to acquire the new status of "tengerentúli közösség".” 
  2. Magras, Bruno. „Letter of Information from the Mayor to the residents and non-residents, to the French and to the foreigners, of Saint Barthelemy” (PDF), St. Barth Weekly, 2007. február 16., 2. oldal (Hozzáférés ideje: 2007. február 18.) „On February 7 of this year, the French Parliament adopted the law granting Saint-Barthélemy the Statute of an Overseas Collectivity.” 
  3. Saint-Barth To Become An Overseas Collectivity” (PDF), St. Barth Weekly, 2007. február 9., 2. oldal (Hozzáférés ideje: 2007. február 9.) 
  4. Lisszaboni Szerződés (aláírva: 2007. december 13.), 2. cikk 287. és 293. pont. (Hozzáférés: 2018. október 25.)
  5. "Nouvelle-Calédonie", Le Petit Larousse (2010), Paris, page 1559.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Overseas France című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.